A Műgyűjtők Klubja londoni kiállítása március 19-én nyílik

Törékeny Egyensúly: Modern absztrakció a Műgyűjtők Klubjának gyűjteményeiből

 A londoni Liszt Intézet örömmel mutatja be a Törékeny Egyensúly című csoportos kiállítást, az 1970 és napjaink közötti absztrakt festészet irányzataiból válogatva.

A budapesti Bodó Galéria és Aukciósház és a Műgyűjtők Klubja együttműködésével létrejött tárlat egy komplex művészeti nyelvbe vezeti be a látogatót, mely felszabadít, elgondolkodtat és új értelmezési módokat kínál.

Kiállított művészek: BAK Imre, CSÁJI Attila, GÁBOR Áron, GÁSPÁR Annamária, GÖRÖG László, HENCZE Tamás, HORVÁTH László, KOVÁCS Hunter, Joan MIRO, KLIMÓ Károly, MAJOR Krisztina, MAURER Dóra, MENGYÁN András, NÁDLER István, NEMES Judit, OROSZ Gellért, OTTÓ László, SAS Miklós, TARR Hajnalka

A kiállítás március 19-én, 18:00 órakor nyílik meg a közönség számára. 

A kiállítást megnyitják Nagy Zsófia Nóra kurátor és Zákonyi Botond, a Liszt Intézet vezetője. 

A kiállítás 2026. március 20 – május 8 között látogatható, hétfőtől péntekig 11:00 és 18:00 óra között.

A tárlat a Műgyűjtők Klubja gyűjteményeiből válogatott műtárgyakon keresztül mutatja be a magyar absztrakt művészet különböző irányzatait, ezzel is hangsúlyozva, hogy az absztrakt festészet nem csupán a múzeumok falain létező műfaj, hanem élő és dinamikus kifejezési forma a magángyűjteményekben is, amely folyamatosan új befogadói élményeket kínál. 

A gyűjteményekben szereplő absztrakt művek széleskörű variációk skáláján helyezkednek el. Találunk köztük példát a geometrikus és lírai absztrakcióra (Bak Imre, Nádler István), a gesztusfestészetre (Hencze Tamás, Gábor Áron, Major Krisztina), konstruktív és konceptuális törekvésekre és az op-art magyar hagyományaira is. A legfrissebb munkák között pedig találkozhatunk szokatlan médiumokkal, kollázsokkal és összművészeti alkotásokkal is (Mengyán András, Tarr Hajnalka, Görög László).

Az utóbbi absztrakt válogatás az eddigiektől merőben eltérő oldaláról mutatja be a már ismert Műgyűjtők Klubja tagjainak ízlésvilágát és felhívja a figyelmet arra, hogy akár egy főként figurális preferenciát követő gyűjteményben is előfordulhatnak klasszikus és formabontó absztrakt művek egyaránt. Ahogy Kandinszkij írta, “Az alkotás nem ismer kényszert – a művészet szabad.” úgy a műgyűjtés sem ismer kényszert és határokat, a gyűjtemények szabad variálhatósága végtelen kihívás a kurátor számára.